Ez egy elég beteg trükk. A Heave Ho-nak sokféle elnevezése
volt már, mióta néhány évvel ezelõtt kitalálták. Elég modern
félcsõ trükknek számít, senki sem tudja igazán, hogy ki is
találta ki. Elõször Mike Michalchuk-tól láttam, 1998-ban, a
US Openen. Nem számít különösebben nehéznek, kicsit hasonlít
a Backside Rodeo-ra, a trükk legnehezebb része talán a
landolás. Ha valaki meg szeretné tanulni, arra kell nagyon
figyelnie, hogy eléggé lökje el magát a félcsõ faláról, mert
különben könnyen a csövön kívül találhatja magát.
Lépésenként
- Elugrás
Miközben közelítesz a falhoz, ügyelj rá, hogy a
térdeid lazán behajlítva tartsd. Mikor elugrasz, a deszkát
tartsd a falon és ne rúgjál ki a sarkaddal, mert ki fogsz
repülni a csõbõl. Miközben elhagyod a csövet, fordítsd hátra
a fejet, a hátul lévõ vállad körül és kezdj el fordulni a
deszkád vége körül, vagyis ahol a hátsó lábad van.
- Levegõben
Mikor elhagyod a csövet, már fordulnod
kell és ahogy fordítod hátra a fejed, meg fogod látni a
csövet magad alatt. A levegõben aztán lehet kicsit variálni,
nem annyira kötött a trükk, itt lehet egyénieskedni.
Michalchuk például teljesen invertben nyomja, míg az olyanok
mint Peter Line inkább csigavonalban haladnak és sohasem
fordulnak meg teljesen. A grab általában kétféle szokott
lenni, Melon (az elõl lévõ kezeddel a lábaid között, a
deszka hátsó részén), vagy Lien (az elõl lévõ lábad elõtt).
- Landolás
Az érkezésnél adódhatnak
problémák, bár ha az elugrás tökéletesen sikerült, akkor nem
lesz túl sok gond. Mint ahogy már fentebb írtam, mindig
vigyázz, hogy rúgjál ki a hátsó lábaddal, mert kirepülsz a
csõbõl és akkor Rád már másféle érkezési szabályok
vonatkoznak:). Érkezésnél a lényeg, hogy ha ugrás közben
folyamatosan látod a csövet, akkor könnyû dolgod lesz, ha
nem, akkor nehéz. Ennyi.
Köszönet érte:
Kovács Richárdnak |